Generációs ellentétek

Nem normális dolog, hogy a fiatalabb generációk bosszankodjanak az öregek miatt. Ennek fordítva kellene lennie. Még az ezredforduló előtt, a kilencvenes évek haladással megfertőzött, agybuggyant világában is így volt. Ma meg?! A fiatalok arról beszélgetnek egymás közt, hogy a vén rohadéknak miből futja erre meg arra...

Nem tüntetni kell, eltüntetni!

A minap másodszor is elárasztották a Kossuth teret a liberális származásúak. Én nem értem, mit akarnak. Távol álljon tőlem, hogy a narancsosokat védjem, de tényleg felfoghatatlan, hogy mit akar egy Settenkedő. Jobb korokban a hozzá hasonlókat elvitték dolgozni a kőfejtőbe. Őt sem ártana, legalább lefogyna. De nem, ehelyett immár másodszor óbégathatja az Országház előtt, hogy ő itten el van nyomva. Ha el lenne nyomva, tényleg csak settenkednie volna szabad, de ez hangosan trappol és kiabál.

Én csak azt kívánom: bárcsak én alkothatnám és alkalmazhatnám a sajtótörvényt! A betartatásához azonnal föl is állítanám a Pozsonyi uram megálmodta kultúrrendőrséget. Hej, be szép is lenne! A lopakodók meg settenkedők illetve somfordálók idejének vége lenne. És a Kossuth teret is Prónay térnek neveznénk. Ahogy mindezeket leírtam, egész' elérzékenyültem. Hiába, no, a nagy gondolkodók mindig megrendülnek a nagy gondolatoktól...